Egy álom története, amiből megszületett valami több. Volt egyszer egy merész gondolatunk: adjunk el mindent, és kezdjünk új életet Szardínián.

Mert hittük, hogy ami szerelem, az működik. És ha nem elsőre, hát másodszorra… vagy harmadszorra.

Vagy legalábbis… így képzeltük. Elinduláskor kész terv volt! Akkor még nem tudtuk, hogy csak állítólagos segítséggel…aztán rájöttünk! Fizettük a tanulópénzt rendesen! 

Sokszor voltak bíztató jelek, és biztató ígéretek….amik idővel köddé váltak!

Két év telt el azóta, és bár az álomházunk hol felbukkant, hol eltűnt a szardíniai bürokrácia kacskaringóiban, közben valami sokkal értékesebb született: 

Rengeteg tudás, tapasztalat és olyan történetek, amiket csak az ért meg igazán, aki már beleütközött pár olasz pecsétbe. 

Olyan bonyodalmakat élhettük át, amiket regénybe illő túlzásoknak hinnénk, ha nem velünk történnek.

Egy valami biztos:

Házunk nincs, de tapasztalatunk és tudásunk annál inkább.

Jártunk ügyvédeknél, mérnököknél, önkormányzatoknál, ingatlanosoknál… néha többet tudtunk, mint akikkel épp beszéltünk.

Megismertük a házvásárlás sok jogi csavarját, a helyi hozzáállást, „ez nem probléma” , de jelzem jogilag az, és azt is, hogyan lehet három hónapon át csak egy papírra várni.

És miközben kergettük a saját otthonunkat, bejártuk a sziget nagyon sok zegzugát—a hegyi falvaktól a titkos öblökig, a hajnali csendes partoktól a tenger illatú kisvárosokig- megtapasztaltuk a sziget ritmusát, a helyiek mosolyát, a végtelen türelmet igénylő ügyintézést.

Így lettünk mi magunk a legnagyobb tanulói ennek az egész kalandnak.